Történetek a múltamból (6)

Húsz-huszonegy éves lehettem, amikor Kolozsvárott nappal a nyílt utcán megpróbáltak megerőszakolni. Kihívó és nemi erőszakra kifejezetten felhívó öltözködésem az alábbi ruhadarabokból állt: bokát takaró bő szoknya, spagettipántos blúz (a 30 fokra való tekintettel), kontyba font haj. Bizonyára a viselkedésem is ”olyan” volt. Két férfi kapott el, és húzott magával egy mellékutcába. Az utca nem volt kihalt, az emberek mégis viszonylag közömbösen mentek el mellettünk, „nem folyok bele” - gondolhatták.

Időt nem vesztegetve közben már fogdosták a mellemet, megpróbálták felhúzni a szoknyámat, mocskos kezükkel tapogatták a testemet, nadrágletoláshoz készültek. Megcsapott a bőrükből áradó izzadtság bűze, amely kavarodott a mosdatlanságukra permetezett olcsó pacsuli szagával. Szerencsémre volt annyi lélekjelenlétem, hogy reagálni tudjak. Az egyiket alaposan megrúgtam a lába között, és torkom szakadtából ordítottam románul és magyarul, hogy tűz van, segítség, ajutor, arde, foc. Érdekes ez: az emberek a vagyonukat jobban féltik, mint a másik embert... Az önzésük mentett meg. Hazáig rohantam.

Sokan ismerik már ezt a történetet, elmondtam párszor, de talán most érett (értem) meg a leírására. A történet ismerői között van olyan, aki szerint ez nem is így, nem is akkor, nem is velem történt, más azzal próbált bókolni, hogy nem csodálkozna, ha valaki megerőszakolna. Mire én visszabókoltam neki, hogy én meg azon nem csodálkoznék, ha most azonnal agyonvágná a mennydörgős ménkű.